Vízkereszt

Január hatodika, vízkereszt napja több szempontból is nevezetes: egyrészt attól, hogy ezzel a nappal zárul a karácsonyi ünnepkör, egyúttal kezdődik a farsangi időszak.

A keresztény ünnepi liturgiában Epiphania Domini néven említik, Ekkor emlékezik meg a katolikus egyház a napkeleti bölcsek látogatásáról a kis Jézusnál, és Jézusnak a Jordán vizében történt megkeresztelkedéséről is és Jézus csodatételéról a kánai menyegzőn..
Egészen a negyedik századig ezen a napon ünnepelték Krisztus születését és az év kezdetét is.
. E hagyományhoz kapcsolódva az egyház január 6-án a mai napig vizet szentel, mert a szentelt víznek mágikus ereje, gyógyító, gonosz űző, rontást megelőző szerepe volt. Ezen a napon nemcsak vizet, hanem tömjént, krétát, sőt egyes helyeken sót is szentelnek.
Vízkereszt napján szokás volt a “szentelmények hazavitele is”: mert a szenteltvíznek gyógyító hatást tulajdonítottak. Hintettek belőle a bölcsőre, a menyasszony koszorújára, a halott koporsójára. A következő januárig üvegben vagy nagy korsóban tartották. A kútba öntötték, hogy vize meg ne romoljon. A házakat vízzel és sóval felszentelték, és a pap krétával felírta a szemöldökfára a házszentelés évét és a G. M. B. betűket (Gáspár, Menyhért, Boldizsár).
Az ehhez hasonló vízkereszti népszokások egyike volt, hogy elődeink ezen a napon szedték le a karácsonyfát, ami a karácsonyi ünnepkör végét jelezte. (A magyar karácsonyfa állítás hagyományai egészen a XIX. század elejéig nyúlnak vissza:)